A Másfélfok legfrissebb cikke a budapesti hőségnapok klímaváltozás miatti növekedésével és a zöldfelületek kulcsfontosságú mérséklő szerepével foglalkozik.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) mérései alapján az 1981-2010 közötti időszakban (min. 30 év szükséges egy terület éghajlati vizsgálatához) évente átlagosan (a kerületek területi átlagainak az átlaga) 2 hőségnapot regisztráltak Budapesten, amikor a napi maximum hőmérséklet eléri vagy meghaladja 30 °C-ot. A hőség megterheli az emberi szervezetet és az infrastruktúrát is. Különösen veszélyeztetettek a kisgyerekek, az idősek, vagy a valamilyen betegséggel (légzőszervi, szív- és érrendszeri, mentális, anyagcsere stb.) élők – nem véletlen, hogy hőhullámos időszakok során a napi halálozás országosan kb. 15%-kal emelkedik meg.
A különböző klímamodell szimulációk alapján ez mindenképp nőni fog, a század közepére 18-28, a század végére pedig 24-50 napra. Ha a pesszimista (RCP8.5) forgatókönyv valósul meg, és nem kezdünk semmit a kibocsátásokkal, akkor a közelmúlthoz képest akár 25-ször több hőségnap is lehet átlagosan Budapesten, míg ha az optimistább (RCP4.5) forgatókönyvet követjük, akkor a növekedés majdnem 50%-kal alacsonyabb a század végéig. A jelenlegi kibocsátási szintek és (kézzelfogható) klímapolitikai vállalások alapján a világ inkább a pesszimista forgatókönyv irányába halad.
Több zöldfelület = kevesebb hőségnap. Budapesten a városi zöldfelületek aránya kerületenként 1 és 75% között változik, a teljes Budapestre jellemző érték 45,7%, amely látszólag kedvezőnek tekinthető.Ez a magas érték azonban a Budai-hegységnek, illetve a külső kerületek nagyobb beépítetlen területeinek köszönhető. Ha százalékosítjuk kerületekre lebontva a zöldfelületek arányát, akkor látszik igazán – a zöld dzsentrifikációs folyamatok mellett –, hogy mennyire durván egyenlőtlen ez az eloszlás, valamint hogy kimutathatóan magas korreláció van a zöldfelületek mennyisége (avagy hiánya) és a hőségnapok száma között.
A városi zöldfelületek aránya három belvárosi kerületben is igen alacsony, a VII. kerület 1,1%-kal, az V. kerület 3,4%-kal, a VI. kerület 6,1%-kal rendelkezik. Az 1 főre jutó zöldfelületek teljes Budapestre jellemző értéke is igen alacsony, 137 m2/fő (egy közepes nagyságú családi ház alapterülete). Az átlagos érték azonban ismét csak nem takarja az ezekhez a területekhez való hozzáférés lehetőségét, hisz van, akinek a kerítése túloldalán kezdődik az erdő, és van, akinek egyetlen fa sincsen az utcájában. Illetve ez a szám még alacsonyabb lenne, ha nem lenne a 23. kerület kimagasló eredménye (rangsorban a XXIII. kerület az 1., 806 m2/fő értékkel; míg a 2. a XII. kerület, 348 m2/fő értékkel). Megállapítható, hogy bizonyosan csökkenthetők a hőségnapoknak való kitettségek és kockázatok, amennyiben növeljük a városi zöldfelületeinket.
Mindenekelőtt szemléletváltás szükséges. A városi fákat, cserjéket, fa- és cserjesorokat ugyanúgy közműnek szükséges tekinteni, mint például a víz- vagy gázvezetékeket. A zöldfelületek által nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások, így azok értéke az időben előrehaladva folyamatosan növekszik. A jövőben a klasszikus értelembe vett közművekkel, azok értékével legalább azonosnak tekintendők a zöldfelületek.
A jelenlegi zöldfelületeket kiemelt gondossággal szükséges óvni és kezelni, azok további csökkenését minden eszközzel meg kell akadályozni, új zöldfelületek létrehozása indokolt.
A meglévő és az új zöldfelületeknek zöldfelületi rendszert kell alkotniuk, amelyben megvannak a szükséges számú és mértékű kapcsolódások. A zöldfelületi rendszereknél indokolt az ún. kék-zöld infrastruktúra építése, amely az extrém esőzések kezelésében, valamint esővízgazdálkodásban egyaránt jó megoldást jelent.
A meglévő zöldfelületeken történő esetleges fa és cserje pótlások, valamint az új telepítések esetében – az adott fajok/fajták kiválasztása során – szükséges figyelembe venni a megváltozó és a távlatban várható melegebb, egyben szárazabb klimatikus viszonyokat. Szükséges a kizárólag pázsittal borított felületek csökkentése, mivel ezen felületeken a rövidre vágott fű hamar kiég, és kiszárad a talaj.
Az új faültetések esetén indokolt innovatív, a fák gyökérzetének kedvezőbb feltételeket biztosító technológiák alkalmazása (pl. gyökércella, Stockholm-módszer), valamint törzsvédelemmel való ellátás.
A zöldfelületek gondozása során folyamatosan törekedni kell a jó egészségi állapot fenntartására, mivel a növények nagyobb léptékű elhalása akár nettó kibocsátóvá is tehetik az adott felületet, amellyel nem szén-dioxid megkötők, hanem kibocsátók lesznek.
